bejelentkezek kicsit,
a hét elején eltűnt a tárcám hál isten a papírjaim nem hordom együtt a pénzel, többszörvégig futtattam az agyamba mit csináltam mikor és hol volt nálam utoljára, a végén anyiba maradtam, amikor Sztellt raktam a kocsiba, a tárcát a kocsi tetejére raktam, és ott maradt én meg beszállok azután, elhajtok a tárca meg valamikor lepottyan,
fejben azt kívántam hogy valaki olyan találja meg a tárcámat, akinek tényleg szüksége volt arra a öt- hatezer forintra ami a tárcában volt,
letiltottam és, meg csináltattam új bánkártyát,
és eljött a péntek délután, az eső elállt a nap kisütött, két hatalmas szivárvány jelent meg az égen,(még a napközibe is telefonáltam, hogy nézzék meg a gyerekekkel)
Sztellával sétáltunk a zöldségesbe, feltankolni a hétvégére gyümivel , jól be is vásároltam banánnal és pici mandarinnal, répával; alig bírtam cipelni, és szlalomozni a tócsák közt, amit nehezített, hogy egyik kezemben a garabó másikban Sztella kezecskéje és az egész gyerek súly valami hatalmas gravitációs vonzással megspékelve, mindig a legnagyobb tócsa felé vonszolt,
mert hát milyen jó is a kis gumicsizmás lábaival pacsálni, a hig sáros vízbe, hisz anya épp a ma vette le a szárítóról a tiszta kabátot, nagy küszködéssel eljutottunk vagy ötven métert az autóig,
először a kis csajt raktam és szíjaztam az ülésbe, közben a sáros csizmával kaptam egyet az arcomba (mert megérdemled anya, mert ide kötsz)
utána raknám de a teli garabót az anyós ülés elé, nem fér tolom hátra az ülést és akkor nézem milyen hülyén áll a szőnyeg, igazítom és meglett a tárcám, a gumiszőnyeg és az ülés alatt, olyan jól elbujt, hogy amikor kerestem és benéztem az ülés alá, előröl hátulról abszolult üresnek nézett ki, Na jó volt egy száraz használt kiflisarok de semmi más nem láttam
olyan boldog voltam hívtam P-t és már pityeregve meséltem neki
