-rózsa és buborék

Sztella beteg nincs mit szépíteni a dolgon, lázas köhög, és taknyos. Az antibiotikumtól még nagyobb szélgörcsei vannak, normaflorm ide vagy oda.
Tündérként viseli a dolgokat, a gyógyszer adagolóra vigyorog, mert finom ízű a gyógyszer, az orrából dől a takony és már néha a vér is szivárog, orr szíváskor visít, de inkább a most visítson, mint a fül orr gégészeten. Aludni nem mindig tud a köhögéstől agyira szakad a tüdejéröl, hogy szabályosan buborékol amikor köhög. A lakást átitatja a mentolos bedörzsölő illata, ezért Mandinak sem akarom adni, a hómeós bogyót a száraz bőrére,

Rózsa és buborék, szép szavak ha nem betegséggel kapcsoljuk össze.
Láz rózsa az arcon,
Buborék az orrból -a holló színház valamely tagja verselt róla,

Buborék buborék
színe tarka csoda szép,
az orromból jött ki elébb.

Mandi kerge, Ő már csak taknyos és unja a négy falat, az udvar csupa hólé oda sem csukhatom ki, a beteg kicsivel meg nem akarok mászkálni semerre, kezdek belefásulni a legó, kirakó, mese olvasás, színezés, mese nézés, körforgásba.