úgy tudnám elmagyarázni olyan mintha, két szappan operát is néznék egyszerre,
az egyik a 16-18 év kor határos kategóriát súrolja, a másik a családi vagy ismeretterjesztő csatornán sugárzottak színvonalát
Gerald DURRELL ÁLLATKERT A POGGYÁSZOMBAN
A neves angol zoológus valamikor az ötvenes évek közepén elhatározta, hogy korábbi "kicsiben" való állatgyűjtése helyett saját állatkertet alapít. Az anyaggyűjtést már jól ismert terepen végezte, az akkor még gyarmati státuszú nyugat-afrikai Brit-Kamerunban. Hat hónapot töltött régi ismerőse, a "Bafut Fonja" vendégeként a füves felföldi kis bennszülött királyságban, majd gazdag zsákmánnyal, csinpánztól óriáskígyókig terjedő gyűjteménnyel hajón tér haza Angliába, ahol akkoriban még csöppet sem örültek egy felajánlott magánállatkertnek, így az végül Jersy szigetén, a szerző saját vállalkozásaként jött létre.
A kötet nagy része a különféle állatok begyűjtése körül bonyodalmak, az állatokkal járó sok-sok bajlódás, néha mulatságos kalamajka leírása. Az örökké csintalan majmok mellett humoros főalak a korlátlan szeszmennyiséget ivó Fon, s kijut a humoros-ironikus csipkelődésből a szerző feleségének, valamint Bill nevű fiatal és bohó segítőtársnak is, de talán éppen, mivel a könyvben viszonylag kevés a hozzájuk hasonló szereplő, Durrellnek ez a kötete haloványabb az eddig olvasottaknál.
Legeza Ilona
saját szavaimmal olyan, mintha egy kinyomtatott blogot olvasnák, a bejegyzések más más hangulatúak, annyira szép leírások vannak benne,látom magam előtt a fürdőző vízhordó fiút,
kezemen érzem a kis állatok bundájának puhaságát,
várom a Georgina a pávián ujjabb áldozat....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése